...vagy mégsem?

múlt héten volt ugye a pónitábor, amikor szinte mindennap lovagoltam. szerdán ugróedzésem volt kis szerelmemmel, Dancival. a tábor hétfőn vette kezdetét, mikor is a kis szörnyek (xD) érkezése előtt szintén Dancin ültem legnagyobb örömemre. másnap, kedden, esztivel még mindig ketten voltunk, hogy öt pónival boldoguljunk egyszerre, plusz tizennégy hétéves leányzóra, de szerencsére azért a lovasoktatóm, anita és a két táboroztató, dani és mesi is tarotta a frontot, így mi minden figyelmünket a shetlandi pónikra szentelhettük. szóval kedden eszti lilin, és bendin ültem és nagyon jó ugróedzést tarotttunk, miután reggel terepre mentünk egy félórára anitával. olyan 10 körül már vártuk a kicsiket, de még akkor vágtázhattam egyet Danici szívemen, ugyanis futószáron Bendi a vágtáslovunk, ezért cseréltünk a csajjal, aki Dancin léptetett, míg mi ügetésből, majd vágtából először ikszeket, aztán meredeket vettünk, de szigorúan csak 70 centi alatt, mert anita futószáras órája miatt nem tudott figyelni ránk. ez volt a hét legeslegjobb napja. szerdán bendit vittük ki hárman, én, eszti és vanda (aki velem együtt busszal jött ki a lovardába). elharmadoltuk az órát és úgy lovagoltunk, mert másképp nem lett volna időnk, ugyanis reggel a nyergest takarítottuk, mert aznapra volt hivatalos az ántsz felügyelete ellenőrizni minket. csütörtökön hatan dolgoztunk (én természetesen Dancin) szabad munkába, tehát mást se lehetett hallani, csak hat lovas helyet kér a különböző alakzatokhoz, ügetéshez, lépéshez, és vágtához. jó kis edzés volt, amit legvágtunk, bár nehéz volt egyszerre figyelni mindenkire, de megoldottuk. :) pénteken a pónitáborosoknak rendeztünk versenyt, amihez a pályát a délelőtti lovaglásunk idején állítottuk össze. én és eszti voltunk a bírok, akik mérték az időt és pontoztak, míg vanda és zsó pályaépítő volt, anita pedig pónit vezetett. hamar lezavartuk a versenyt is, majd kiosztottuk a szalagot és a nyereményt az első öt helyezettnek, a többiek pedig emléklapot kaptak és egy kis lovas képet. végül, minden évi jószokáshoz híven, dani újabb "fantasztikus" táncával zártuk a hetet, ahová nekünk, segítőknek is be kellett állni a gyerekek közé. :D vicces volt, nem mondom.

aztán eljött a szombat, a rendes lovaglás napja, a mai nap. Dancin ültem, 10-11ig és brigiel ketten dolgoztunk, bár Danci ma nehéz eset volt, mindig elfutott vágtába, és csak nagy nehezen tudtam megfogni a kis csínytevőt, de mindent elfelejtettem, amikor leszálltam és hozzámdörgölte a fejét, úgy, hogy majdnem hátraestem, és úgy jött oda és csak nézett rám, mintha azt mondaná, hogy szeret. :) ilyenkor nagyon imádom a bújos kis dögöt ! ♥ ő az életem értelme. nagyon odavagyok érte. alig bírom ezt a vasárnapot, míg nem mehetek, majd hétfőtől újra minden nap a lvoardáan. újra csak vele. Daniciiii ♥ :))